2019. február. 23. Mysore Itt vagyunk Indiában (ha valaki nem tudná :) ) jelen állapotomban hobbi-hindu vagyok. Inkább hindu mint bármi más, ha be kellene magamat sorolnom, amit nem szeretünk ugyebár, szóval kitaláltam magamnak egy ilyen kissé komolytalannak hangzó, ám minden eddiginél komolyabb vallást, ahova az élet, a szívem, a lelkem, minden szeretetem és szkepticizmusom vezetett. A vallás kérdés kb azóta foglalkoztat mióta az eszemet tudom. Ateista nevelést kaptam, mint azt már sokszor mondtam, amiért én mindig hálás leszek. Persze vannak ennek nem olyan jó oldalai (mint mindennek), de az, hogy a hitet a saját élményeim alapján választottam (vagy inkább ő engem) felér egy áldással. Alapvetően amiben nevelkedtem, dióhéjban: Isten lehet, hogy van, de mivel sose mutatkozott be személyesen szerintünk nincsen. Higgy inkább magadban, szerezz minél több tudást és élményt azt senki nem veheti el tőled. A nagyon vallásos emberektől azért tartsd távol magad, biztos ami biztos. És ha egy fekete macska átsétál előtted, azért köpködj, nehogy szerencsétlenség érjen. Ezek hatására egy szkeptikus, inkább materialista erős nővé cseperedtem, de a kíváncsiságom mindig ott volt mindenféle vallás iránt, és szerencsére a nyitottságom is. De persze, amint azt a mellékelt ábra mutatja, a védikus világkép az, ami beférkőzött a lelkembe. Na hogy néz ki ez kívülről? Szerintem végtelenül vicces és egyben magasztos szokások és szabályok tömkelege, amiket a hinduk látni engednek. Elsőre sokkoló a sok apró kis cselekvés, mozdulat, áldozat amit megtesznek némi isteni energiáért.
Pl: mezítláb mennek minden templomba, pörögnek a saját tengelyük körül, lehasalnak a földre, tapogatják a teheneket, reggelente rajzolnak a kapu elé, etetik a kóborkutyákat, fekete pöttyöt festenek a gyerek arcára, piros pöttyöt a homlokukra, lámpást gyújtanak egy növénynek…. napestig sorolhatnám a furábbnál furább dolgokat, amiket már nagyrészt én is csinálok. Azért vicces mert kívülről semmi értelme ezeknek a szokásoknak, és azért magasztos, mert az emberek olyan áhítattal végzik ezeket, hogy azt még a szentek is megirigyelik. De mégis mi az ami megkülönbözteti a babonát, minthogy fekete macska = köpködés a vallásos gyakorlattól, mint pl: tehénsimogatás. Egyrészt biztosan a hozzáállás. Ezeket a dolgokat nem a valamitől való félelem, hanem a szeretet és a hála járja át. Azért ez ad egy ilyen “jószagot” mindennek. Még a tehénnek is :) Másrészt amire én gondolok, és amihez csodálatos mesterem Baktai Ádám tanítását idézném, amit ezerszer megcsinálsz annak a mestere leszel. Igaz ezt Ádám bizonyos mozdulatra mondta, de kb szerintem működhet, a karatekölyöknél is bevált :) Szóval évezredek óta csinálják ezeket a dolgokat az emberek, és ez sok sok figyelmet és odairányított energiát jelent, aminek kell, hogy legyen még ha nem is szemmel látható, de a sokadik érzékünkkel igenis felfogható ereje. A materialista felfogásom az évek során kiegészült valami igen érdekes dologgal, mégpedig ezzel a sokadik érzékkel. Mostanra a jóga meg az ilyenek miatt tök érzékeny vagyok, ami sokszor zavaró, de azért jó is, mondjuk az embereket is eléggé jól megérzem, hogy milyenek, meg a helyeket is. Másnak ez alap, nekem kellett ez a pár év szenzitívvé válás hozzá. Ezzel érzem pl, ezekben a dolgokban rejlő hihetetlen erőt.
Ami még hozzájárult ahhoz, hogy hindu és nem pedig keresztény templomba járok, hogy a hindu templomokban az emberek, valami hihetetlen kedvesek és nyitottak, és örülnek, ha ott vagy. Biztos vagyok benne, hogy a keresztény templomokban is van ilyen, de valamiért az élet, nekem nem azokat vezette az utamba. Itt viszont egytől egyig minden templomban mosolyognak ránk, és ugyanolyan isteni lényként kezelnek mint bárkit. És ha beszélnek angolul mindent elmesélnek, elmagyaráznak, megtanítanak, oltári nagy mosollyal és alázattal, mintha csak egy gyermeknek tanítanának. Bemegyek és egyből szeretet van. Az egy jó startkő szerintem. Na meg persze mindannyian szertartásfüggőek vagyunk, és ezen a téren elég jók a hinduk :) itt egy kis füstölő, ott egy két mantra, amott egy kis éneklés, gyújtogatás, virágok, állatok, növények, mindennek megvan a helye és az ideje. És valahogy nem merül fel bennem a kérdés, hogy miért ne hívnám meg a szent folyók vizét a fürdővizembe, minden nap. Persze tudom, hogy a fertőzött víz nem válik forrásvízzé tőle, de magamat megajándékozhatom azzal, hogy egy kis isteni gondolatot, egy kis spirituális kényeztetést viszek egy olyan hétköznapi dologba mint a fürdés.
Szóval én szent folyók vízében fürdöm, áldott ételeket eszem, hálát érzek a növények iránt, szeretetet és együttérzést érzek az állatok és emberek iránt, és ez bármennyire is nyálasan és néhány embernek már-már agymosottan hangzik, akkor is így van :D Nevezhetitek babonának, de számomra ez vallás sőt mi több ISTEN.
Om Tat Sat
Ani
Comments